Szállást vagy programajánlatot keresel, de nem tudsz dönteni? Szeretnéd megtudni hol vannak még szabad szálláshelyek! Ne vesztegesd az idődet, fordulj hozzánk bizalommal!
Ha az ember végigröpül a Nyárád völgye fölött a Görgényi-havasoktól a Marosig, egy fokozatosan ereszkedő és szelídülő dombvidéket lát, amelyben szinte egyenletes távolságra falvak húzódnak meg az erdők szélén, a dombok tövében, a folyó és a kisebb patakok mentén. A Nyárád folyónak kicsi, pataknak túl nagy, olykor szinte eltűnik a medrét szegélyező növényzetben, és láttunk hatalmas árvizeket is levonulni. A bükköst néhol minden átmenet nélkül gyümölcsös váltja fel, máshol a nem is fiatal erdőben szőlő fut fel a fákra, a vadon és a művelt táj egymásba olvad, attól függően, hogy az emberi tevékenység mit akar, vagy mire nem képes.
Erdélyben ez mindenütt így van, a mindenkori tudás, tehetség és lehetőség szab határt a vadonnak, ami azonnal tolakszik és hódít, repeszti a követ, a falat, korhasztja a fát, bontja az utat. Az évszázadok folyamán az itt élő emberek ebből a természeti környezetből éltek, ezek az erőforrások tartották el a vidéket, jól vagy rosszul, de folyamatosan. Valaki mindig fenn tudott itt maradni, újra tudta alkotni a létezéshez szükséges dolgokat, megértette a tájat, a természetet, és tovább tudta adni azt, amit ehhez tudni kell.
Egy ilyen kistáj nagyon összetett világ, és mindig közösségi tudáson alapszik, mert egy ember keveset tud és keveset bír, egy ember soha nem elég a létezéshez, még a túléléshez is csak alig. Mindaz, amit a tudomány népi kultúraként tart számon, azt a tudást jelenti, amivel egy ilyen vidéken élőknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy hosszú távon fenn tudjanak maradni, hogy jövőtudatuk legyen, érdemesnek tartsák a helyben maradást. Ismerni kell a földet, az erdőt, a vizeket, az éghajlatot, és azt is, hogy mindezeknek együttes értelme, jelentése van, ami túlmutat az emberen, az itt és moston.
lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor lorem ipsum dolor
lorem ipsum
loading ...
TOP 10 természeti látnivaló Nyárád mentén
Ha az ember végigröpül a Nyárád völgye fölött a Görgényi-havasoktól a Marosig, egy fokozatosan ereszkedő és szelídülő dombvidéket lát, amelyben szinte egyenletes távolságra falvak húzódnak meg az erdők szélén, a dombok tövében, a folyó és a kisebb patakok mentén. A Nyárád folyónak kicsi, pataknak túl nagy, olykor szinte eltűnik a medrét szegélyező növényzetben, és láttunk hatalmas árvizeket is levonulni. A bükköst néhol minden átmenet nélkül gyümölcsös váltja fel, máshol a nem is fiatal erdőben szőlő fut fel a fákra, a vadon és a művelt táj egymásba olvad, attól függően, hogy az emberi tevékenység mit akar, vagy mire nem képes.
Erdélyben ez mindenütt így van, a mindenkori tudás, tehetség és lehetőség szab határt a vadonnak, ami azonnal tolakszik és hódít, repeszti a követ, a falat, korhasztja a fát, bontja az utat. Az évszázadok folyamán az itt élő emberek ebből a természeti környezetből éltek, ezek az erőforrások tartották el a vidéket, jól vagy rosszul, de folyamatosan. Valaki mindig fenn tudott itt maradni, újra tudta alkotni a létezéshez szükséges dolgokat, megértette a tájat, a természetet, és tovább tudta adni azt, amit ehhez tudni kell.
Egy ilyen kistáj nagyon összetett világ, és mindig közösségi tudáson alapszik, mert egy ember keveset tud és keveset bír, egy ember soha nem elég a létezéshez, még a túléléshez is csak alig. Mindaz, amit a tudomány népi kultúraként tart számon, azt a tudást jelenti, amivel egy ilyen vidéken élőknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy hosszú távon fenn tudjanak maradni, hogy jövőtudatuk legyen, érdemesnek tartsák a helyben maradást. Ismerni kell a földet, az erdőt, a vizeket, az éghajlatot, és azt is, hogy mindezeknek együttes értelme, jelentése van, ami túlmutat az emberen, az itt és moston.
